Szesszacionizmus:

Az a protestáns teológiai irányzat, mely szerint a Szentlélek azon csodás kegyelmi ajándékai (gyógyítás, nyelveken szólás, prófétálás), melyek a Szentírásban fel vannak sorolva, és amik az I. századi keresztyénséget, az apostoli kort jellemezték, csak arra az időre és különleges céllal adattak és ma már nem működnek/nem úgy hatnak, mint az apostoli korban, elmúltak (innen a név: ceased – elmúlt).

Fontos megjegyezni, hogy mindez nem azt jelenti, hogy ne hinnénk a Szentlélek ajándékaiban, annak hatalmában és munkáiban, ne vágyakoznánk a Lélek ajándékaira, viszont a Szentírás alapján egyértelműen meghatározhatunk olyan ajándékokat, melyek azért adattak, hogy az evangélium az I. század során hatékonyan tudjon terjedni, és addig adattak, amíg a mindenre elégséges Szentírás (Sola Scriptura) minden irata létre nem jött.

Ellentétben a kontinuacionizmussal (pontosabban a pünkösdi mozgalommal-1901. 01. 01.) nem lehet pontos, vagy akár körülbelüli időpontot adni a szesszacionizmus, mint teológiai irányzat elterjedésének, mivel az apostoli atyák óta, a reformátorokon, puritánokon át egészen a modern kori ortodox, fundamentalista (a szó pozitív értelmében) teológusokig, dogmatikusokig megtalálható ez a fajta igeértelmezési és kegyességi vonal.

Kontinuacionizmus:

A kontinuacionisták elméleti síkon vallják a Szentírás tanúságtétele alapján, hogy a csodás karizmákat, úgymint a prófétálást, a nyelveken szólást és a gyógyítás kegyelemi ajándékát (a többi karizmával együtt, amelyeket maguk a szesszacionisták is folytatólagosnak tekintenek) továbbra is fenntartja az Úr az ő egyháza számára.

A kontinuacionisták tehát hiszik, hogy a kegyelmi ajándékok az egyház számára adattak, éspedig a szolgálatához szükséges felvértezésként, egészen Krisztus visszajöveteléig, és mindezzel egyszersmind azt is állítják, hogy a Lélek természetfeletti ajándékai, vagy ún. csodás karizmái nem szűntek meg sem az utolsó apostol halálával, sem pedig a szentírási kánon lezárulásával.

Forrás: evangelikalcsoport.hu: Beszélgetés a kontinuacionizmusról és a szesszacionizmusról

Preterizmus:

R. C. Sproul meghatározása szerint a preterizmus olyan eszkatologikus nézőpont, mely a legtöbb vagy az összes eszkatológiaval kapcsolatos eseményt a múltba helyez, különös figyelemmel Jeruzsálem és a Templom elpuszítátására Kr. u. 70-ben.

A preterista címke tulajdonképpen azt jelenti, hogy viselői a római-zsidó háború eseményeiben sokkal többet látnak, mint a múlt egyszerű történelmi eseményeit. (A "praeteritum" jelentése: régmúlt.) A Biblia alapos elemézésére támaszkodva a preterizmus kijelenti, hogy a biblikus eszkatológia beteljesedett az első század második felében.